Asztrológus ismerősöm egy szóval elintézné a választ: nem. Van épp elég
megoldandó feladatunk ebben az életben, miért kellene feltárnunk előző
életeinket?
De mi van akkor ha egy jelenlegi probléma mögött karmikus ok rejlik? Családállítás
során néha túllépünk a felmenők családi rendszerén és egy előző életbeli
szituáció jelenik meg a morfogenetikus mező közvetítésével.
Bár számos könyv írja le a Köztes Lét világát, regressziós hipnózisban is
rengetegen számoltak be korábbi életekről, mégis hihetetlen élmény ezt saját
bőrünkön megtapasztalni egy állítás során.
Mintha egy kis időre fellebbentenék a fátylat odafent, hogy bepillantást
nyerjünk a Szellemvilágba.
Gyakran ez a karmikus minta nem csak az előző életekben bukkan fel újra és
újra, hanem a családon belül is továbbadják egymásnak a generációk.
Ugyanis a lélek megkeresi azt a családot, amelyik leginkább alkalmas
arra, hogy ezt a karmát újra megtapasztalja és lehetőség szerint feloldja.
A földi létbe megszülető lélek nemcsak a szülőket választja ki, hanem a
fizikai testet is.
Akár testi rendellenességet is választ magának a lélek, ha ez segíti
tapasztalását.
Ha például mozgásképtelenné tett korábban valakit, most ugyanezt a
szituációt az áldozat szemszögéből újraélheti. A lélek vállalja,
hogy például egy autóbalesetben lebénul. A korábbi áldozatból pedig lehet, hogy
ebben az életben gázoló tettes lesz.
A földi inkarnáció előtt a lelkek megmerítkeznek a Felejtés folyójában,
törlik korábbi emlékeiket, hogy ne hozzák magukkal a válaszokat az új élet
feladatsorához.
A karma nem egy sorscsapás, nem megválthatatlan büntetés, hanem egy
megoldandó feladat.
A haragvó Isten csak képzeletünkben él, az Univerzum éltető energiája a
Szeretet.
Szenvedéseink oka, hogy a Szeretet áramlása elakad. Ebből alakul ki a harag
és a fájdalom érzése.
Akár előző életbeli terheket hurcolunk, akár a mostani életünkben
keletkezetteket:
önmagunknak kell tudnunk megbocsátani, hogy a feloldozást adó
Szeretet- energiát képesek legyünk befogadni.