Testünkre általában jobban odafigyelünk: ha éhesek vagyunk eszünk, ha szomjasak vagyunk iszunk, ha fáradtak vagyunk alszunk. Lelkünk jelzéseit sok esetben csak akkor halljuk meg, amikor már a vészcsengőt nyomja és betegség formájában jelentkező testi tünetekkel akarja a tudtunkra adni, hogy ideje változtatnunk.
Ahogyan a testünket, úgy a lelkünket is rendszeresen ápolni, edzeni kell. Nem mindegy mivel tápláljuk: stresszel vagy nyugalommal, fájdalommal vagy boldogsággal. A családállítás „lelki fittness”, ahol „személyi edző” irányításával fejleszthetjük belső erőnket.
Néha szolidaritásból még mások (szülők, nehéz sorsú családtagok) terheit is cipeljük, a „lélekedzés” után a súlyok visszakerülnek a helyükre. Ha valakit kirekesztenek a családból (mert pl. börtönbe került vagy házasságon kívüli kapcsolatból gyermeke született), akkor nem beszélnek róla, fényképe kikerül a családi fotóalbumból. Ettől elillan a családot összetartó erő, elakad a szeretet. Az egyik oldalon hiány keletkezik (a kitagadott ős helyén), a másik oldalon az utód az átvett pluszsúlytól súlyosabbnak érzi az életet.
Csak vergődik az életben, magányosan és sikertelenül. Kicsúszik az irányítás a kezei közül. Vezekléssel és szenvedéssel próbál elégtételt venni, a nehéz sorsú ős legnagyobb döbbenetére. Súlyosabb esetekben ajzószerekhez (alkohol, drogok) nyúl és egyre mélyebbre süllyed a fájdalomba, depresszióba. Az oldás segít visszaállítani az egyensúlyt, a kirekesztett ős visszakerül az őt megillető helyre. Az utód pedig újra a saját életét élheti. Pluszterhek és dopping nélkül: az ősök erejétől megtáltosodva.
