Családállítás és zen

A Hellinger-féle családállításon fontos, hogy a résztvevők összeszedettek és szándék nélküliek legyenek.
Azaz legyenek jelen, koncentráltan ott az adott pillanatban, de mégse befolyásolják a tudatukkal az állítás kimenetelét. Elvárások és akarat nélkül cselekedjenek, a tiszta érzékelésükre hagyatkozva.
Hasznos gyakorlat erre a zen, aminek a lényege: egyszerre egy dolgot csinálni. Nem csak ülőmeditáció a zen.  Lehet zen a kertészkedés, autószerelés vagy éppen a főzés is. A lényeg, hogy az adott feladatra összpontosítsunk. Cikázó gondolatainkat, mint a felhőket engedjük el. Ha zöldséget vágunk, akkor közben ne rádiózzunk és ne szaladgáljunk a mosógéphez. Egyszerre egyet! Elménk vagy a múltban kalandozik el régi emlékek között vagy éppen a holnapon aggódik .Ha álmodozás helyett meg tudjuk tenni, hogy a jelen pillanatra összpontosítunk, akkor napjainkat a maguk teljességében éljük meg: szinkronban az élettel.

Taisen Deshimaru 

Én a zen ülőmeditáció előtti konyhai mosogatás alatt „világosodtam meg”. Már este volt és félhomályban mosogattam, gyorsan haladtam. Bejött valaki és felkapcsolta a villanyt. Ekkor döbbentem rá, hogy a tányérok félig koszosak maradtak. Belém hasított a felismerés, hogy eddig az életemet én is félhomályban éltem és elég volt csak úgy nagyjából elrendezni a dolgaimat. Hiszen a sötétben minden tisztának látszik. Egészen addig amíg nem jön a világosság...És ha már jött valaki felkapcsolni a villanyt, akkor azt is tudni fogom, hogy hol van a kapcsoló. Persze csak ha látni akarok.
Mert félhomályban minden könnyebb és gyorsabb. És ha mindenki más félhomályban van, nem fog senkit zavarni, hogy nem tiszták a tányérok.

Valahogy így működik a családállítás is. Ha kérjük, akkor megkapjuk a fényt, de senki sem mosogat el helyettünk...