„A
családállító merjen önmaga lenni”- interjú Dr. Arnold Polivkával
Dr.
Arnold és Eva Polivka
Közel
40 éve házasok, 15 éve dolgoznak együtt és több mint háromezer állítást
vezettek három kontinensen. Családállító képzéseket tartanak Ausztriában, Németországban,
Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon.
Weboldaluk: http://www.lebenskunst-polivka.at/
Weboldaluk: http://www.lebenskunst-polivka.at/
Egy
csendes pesti teázóban találkoztunk a nyáron, mert egy csésze tea feledteti a
világ zaját.
Ön
már jó ideje járja a világot feleségével. Amikor épp nem utazik, akkor belső
utazásokon vesz részt távgyógyítóként. Kitől tanulta ezt a technikát és mi a
kezelés menete?
A
távgyógyítás módszerére Martin Brune tanított meg, amit a családállítás
rendjeivel összhangban továbbfejlesztettem . A kezelés úgy kezdődik,
hogy előre egyeztetett időpontban felhívom a
klienst telefonon és hagyom, hogy beszéljen a témájáról. Utána
megkérem, hogy feküdjön le egy fél órára. Ezalatt a távolból ráhangolódom az
érzéseire és megkezdem a belső utazást. Tudatomat megnyitom és engedem
szabadon beáramolni a felvillanó képeket. Előfordul, hogy a kliens
gyermekként bukkan fel előttem. Ilyenkor megkérdezem a kisgyerektől, hogy
mi történt vele és megpróbálok neki segíteni. Máskor a kliens egyik
felmenője jelenik meg a ráhangolódás során. Ebben az esetben arra törekszem,
hogy a családi rendszer egyensúlyát helyreállítsam, hasonlóan a
családállításhoz. Amint véget ér a belső utazás, felhívom újra a
klienst és megosztom vele az élményeimet. A látott
képek szorosan kapcsolódnak a mostani problémájához,
általában könnyen értelmezhetők és azonnali pozitív hatást fejtenek ki.
Számos esetben a testi tünetek megszűnnek a kezelést követően.
Miként
osztják meg a családállítói munkát feleségével, Evával?
Általában
egyikünk vezeti az állítást, így a másik szabadon választható képviselőnek.
Aztán a következő állításnál cserélünk. Azért is jó, hogy párban dolgozunk,
mert ha szükséges, akkor egyikünk négyszemközt is tud foglalkoznia klienssel az
állítás után, a másik pedig a csoporttal halad tovább. Mind a munkában, mind a
magánéletben egyenrangú partnerek vagyunk. Mindketten szeretünk új módszereket
megismerni, folyamatosan képezzük magunkat. Leginkább Bert Hellinger, Carl
Gustav Jung és a szufizmus inspirál bennünket.
Ön
pszichológus. Evának mi a végzettsége?
Eva 20 évig tanított.
Két évtizede már segítőként dolgozik, mint állításvezető, terapeuta és
életvezetési tanácsadó. Eva intuitív személyiség, rendkívül érzékeny. Az évek során
kifejlesztette a tisztánlátás képességét. Ugyanakkor, mint feleség és anya két
lábbal a földön áll. Három gyermeket neveltünk fel közösen.
Több
kontinensen is vezettek már állításokat. Mik a leggyakoribb témák az
egyes országokban?
Ausztriában és
Németországban a háborús témák gyakran bukkannak fel az
állításokban. Valamint ehhez kapcsolódóan az utódok bűntudatot éreznek a
felmenőik náci múltja miatt.
Franciaország az elsők között legalizálta az abortuszt. Néhány éve egy szemináriumot tartottunk ott és majdnem mindegyik állításban megjelent az anya kérésére elindított abortusz, ami rendkívül megterhelő volt a csoportnak.
Olaszországban a férfiaknak gyakran nehéz függetleníteni magukat a női családtagok érzelmeitől.
Hollandiában és Norvégiában a tengert járó apa miatt sokszor a fiúgyermeknek kell átvennie a családban az apa szerepét.
Brazíliában gyakori téma a bennszülött indiánok tragikus sorsa.
Franciaország az elsők között legalizálta az abortuszt. Néhány éve egy szemináriumot tartottunk ott és majdnem mindegyik állításban megjelent az anya kérésére elindított abortusz, ami rendkívül megterhelő volt a csoportnak.
Olaszországban a férfiaknak gyakran nehéz függetleníteni magukat a női családtagok érzelmeitől.
Hollandiában és Norvégiában a tengert járó apa miatt sokszor a fiúgyermeknek kell átvennie a családban az apa szerepét.
Brazíliában gyakori téma a bennszülött indiánok tragikus sorsa.
Volt
néhány teljesen egyedi esetünk is. Korábban egyszer sem láttam olyan állítást,
ahol a férfinak két asszonya van és a
családi rendszer egyensúlyban marad,de egy ghánai résztvevő családjánál ez
történt.
Egy alkalommal Prágában
nem tudtuk a képzést délután folytatni, mert a csoport tagjai azt érezték, hogy
sok “láthatatlan ember” jelent meg a teremben, mintha egy seregnyi katona
masírozott volna be. Megkértük azokat a résztvevőket, akik bevonódtak ebbe a
spontán állításba, hogy álljanak
be a szerepekbe és kövessék a Mező jelzéseit. Voltak akik lefeküdtek a földre,
mások segítségért kiáltoztak. Hirtelen egyikük felugrott egy székre és
könnyekre fakadt: “Béke! Végre béke van!” És a dráma egy szemvillantás alatt
örömtáncba fordult át. Kiderült, hogy a képzés augusztus 21-re esett, az 1968-as szovjet
megszállás évfordulójára.
Döbbenetes
történet... Egyébként fordult elő vészhelyzet a szemináriumok alatt?
Igen, egy
állításban korán
elhunyt gyermeket képviselt egy hölgy. Mozdulatlanul feküdt a földön és
egyszer csak behunyta a szemét. Nem reagált a kérdésekre sem, ami komoly
figyelmeztető jelzés. Azonnal felállítottam és megkértem, hogy nézzen a
szemembe. Kimondattam vele hangosan a nevét és hogy mikor
született. Egy ilyen szituációban ugyanis haladéktalanul ki kell
léptetni a képviselőt a szerepéből. Kiderült, hogy a hölgy nem sokkal a születése
után egy teljes évig kórházi ápolásra szorult. Nem csak az orvosok, de a saját
szülei is lemondtak róla. Mindannyian azt hitték, hogy hamarosan meghal, ezért
meg sem látogatták a kórházban. Csodával határos módon mégis túlélte a
betegséget és most az állítás lehetővé tette számára, hogy szembenézzen a
feldolgozatlan gyermekkori traumájával.
Jól
emlékszem arra az állításra is, amikor a kliens nagybátyja pilóta volt és szörnyethalt
egy repülőgép balesetben. A nagybácsi képviselője azt mondta, hogy nem érzi
halottnak magát. Amikor valakit tragikus hirtelenséggel ragad el a halál,
előfordulhat, hogy a lelke megreked a két világ között: nem találja meg az
átjárót a másvilágba, de már nem tud a fizikai testhez sem kapcsolódni.
Megesik, hogy a kóbor lélek egy másik ember fizikai testéhez próbál
kapcsolódni. Ezt a jelenséget a sámánok megszállottságnak nevezik. A képviselő tisztításához mind
a Négy Elemre szükségünk volt. Kikísértük a “pilótát” a szabadba, hogy
leföldeljük és megkértük a levegőt, hogy segítsen a kóbor léleknek megtalálni
a túlvilághoz vezető utat. Vízzel mostuk meg az arcát és a kezét,
amit a Nap tüze felszárított. A szél végül a magasba röpítette ezt az idegen
energiát. Bizonyos esetekben sámántechnikát kell alkalmaznunk…
Néha
pedig a művészet segít. Egy alkalommal láttam, hogy Evával rajzterápiát is
alkalmaznak. Mit ad hozzá az állításhoz a rajzolás?
Krízishelyzeteink
megoldásához fel kell hagynunk a racionális gondolkodással. A problémák
gyökere ugyanis a tudattalanban rejlik, ahol másképp zajlik a kommunikáció. Az
információáramlás leginkább képeken és érzéseken keresztül történik, mintsem
szavakkal vagy gondolatokkal. Az álmok nyelve nagyon hasonlít a
tudattalan szimbolikus nyelvéhez. Néha az állítás előtt arra biztatjuk a
klienst, hogy rajzoljon egy képet vagy készítsen vázlatot, s fejezze ki a
szimbólumok és színek segítségével, hogy mi zajlik most az
életében. Ezután megkérjük, hogy “füleljen”. Mit súg az alkotás? Mit
ábrázol? Maga a kép címe is fontos információval szolgál. A rajzgyakorlat
pedig létrehoz egy érzelmi szálat, ami elvezet a kliens belső világához
és fontos támpontot ad az állításvezetőnek. Sosem elemezgetjük a művet, csak
figyelmesen tanulmányozzuk. Így a kép közvetítésével intuitív módon kezdhetjük
el az állítást.
Milyen
üzenettel bocsátják útjukra a képzős hallgatókat?
A legfontosabb
szerintünk, hogy a családállító merjen önmaga lenni. Csak akkor lehet valaki igazán hiteles, ha
mesterkéltség nélkül tud dolgozni. Ezért arra ösztönözzük a hallgatókat, hogy mások
utánzása helyett találják meg a saját állításvezetési stílusukat, alakítsák ki
egyéni eszköztárukat. Nagyon lényeges még, hogy tisztán tudjon érzékelni a
családállító. Tudata legyen nyitott minden lehetséges megoldásra, azaz legyen képes
kilépni saját hitrendszerének korlátaiból. Számunkra a csoport minden tagja
egyformán értékes, pontosan ugyanannyival járul hozzá minden résztvevő az
állításhoz. Szabad teret adunk a csoportrezonanciának, tisztelettel fogadjuk a
képviselőktől, csoporttagoktól jövő impulzusokat. Ezek a szemináriumok
összekovácsolják a résztvevőket, hiszen egymást támogatva, közös erőfeszítéssel
jutunk el az oldáshoz. Ahogy a szufi költő, Rumi írja:
“
Jöjj, jöjj, bárki is vagy!
Útonjáró,
pogány, bálványimádó
Egyre
megy, mert
karavánunk
a remény felé halad.
Jöjj,
még ha ezerszer is megszegted fogadalmad!
Jöjj,
jöjj csak, jöjj!”
Szabó János
Interjú Dimitris Stavropoulosszal, a görög Hellinger Intézet vezetőjével |
![]() A mini-állítás arra emlékeztet engem, mint amikor valaki úgy néz egy DVD filmet, hogy átugorja a történetet és csak a Happy End-re kíváncsi. Ön ezzel szemben ráérősen vezeti az állításokat, a Mezőre hagyatkozva. Ez a kivárás teszi lehetővé, hogy egészen az Ókorig vissza tudunk menni időben? A mítoszok és a bennük szereplő archetípusok iránti tisztelet és a sok évtizedes tapasztalat az alapja a módszeremnek. Mérhetetlen alázat és türelem szükséges ahhoz, hogy a mező üzeneteire fogékonyak legyünk és ezt bárki el tudja sajátítani. A mini-állítások is hatékonyak, hiszen elindítanak egy folyamatot, ami aztán elvezethet a gyógyuláshoz. A Csoportrezonancia módszerét a görög Hellinger Intézetben fejlesztettük ki. Az állítás során teljes mértékben a Mezőre hagyatkozom. Minden terápiás és önismereti csoportban létrejön ez a rezonancia, amit az összes résztvevő érzékel. Ebből bontakozik ki maga az állítás. Amikor meghallgatjuk valakinek az egyéni témáját, öntudatlanul ráhangolódunk arra a rezgésre, amit az illető kibocsát magából. Az állítást csupán egyetlen szereplő felállításával kezdjük. Ez a rezonancia behív még 2-3 szereplőt és a kezdőképben megjelenik az alapprobléma. Ezután az állítást vezető megfigyeli a többi jelenlevő reakcióját, hogy ki van még benne az állításban. Aki úgy érzi, hogy szerepben van, az beléphet szereplőnek. Ha az állítás vezetője rá mer hagyakozni a csoportrezonanciára, akkor a mozgások egészen a kezdetekhez - magához az ősproblémához – és az archetípusokig vezethetik vissza az állítást. Így az oldási képben az egyéni témán messze túllépve az Örökkévalóság és a Teljesség jelenik meg, amihez minden résztvevő kapcsolódni tud. Az építészek csodálják az ókori amfiteátrumok tökéletes akusztikáját: mikrofon és erősítő nélkül is tökéletesen lehetett a színészeket hallani még a leghátsó sorokból is. Az ókori görög darabok pedig felértek egy terápiával, eksztázisba hozták a közönséget. Így jöhetett létre a katarzis, ami megtisztulást jelent. A mítoszok problémáink gyökereit mutatják meg egy történetben elrejtve. Azért tudjuk könnyebben befogadni a gyógyerőt, mert úgy gondoljuk, hogy:"Ó hát ez csak egy mese!", így aztán teljesen megnyílunk? Az istenségeket és a mítoszok hőseit távoli őseinknek foghatjuk fel. Ezek a történetek meghatározóak minden kultúrában. Ettől lesznek annyira jelentőségteljesek azok állítások, amelyeknél archetípusokkal és mitológiai elemekkel dolgozunk. A kollektív tudattalanban tárolódnak az ősi emlékek, így azok kivétel nélkül mindannyiunkban jelen vannak. Családi rendszereink egészen a világ teremtéséig nyúlnak vissza: a legfelső szinten egy közös rendszerbe fonódunk össze mindannyian. Tehát minden sorsminta visszavezethető egy mitológiai szituációhoz és egy archetípushoz! Agyunk védekező, blokkoló mechanizmusát kikapcsoljuk, amikor csak eljátszunk valamit vagy belebújunk egy szerepbe. Hiszen nem egy valós személy féltett titkait kell kifürkésznünk, hanem csak egy kitalált mitikus szereplőről van szó. Gyermeki Énünk akadálytalanul képes befogadni az üzenetet, ami az agyunk szűrőrendszerét kikerülve közvetlenül a belső tudattalanba jut el. Az ókori görögök azt írták, hogy az emberek egy labirintusban bolyongnak céltalanul (nem tudják honnan indultak el, hova tartanak), de az istenek odafentről látnak mindent. Mondhatjuk azt, hogy a családállítás során egy pillanatra mi is odafentről tekinthetünk rá dolgainkra? Állítás nélkül - például meditáció segítségével - is előidézhető ez az állapot? A labirintus találó hasonlat mind a belső egyéni és kollektív világunkra, valamint a családi rendszerünkre. Ugyanakkor nem hiszem, hogy egy mély meditáció elvezetne bennünket a labirintus kijáratához. Ehhez Ariadné fonalára is szükségünk van, mint a mondabéli Thészeusznak Minotaurusz útveszőjében. Családi rendszerünkből hozott kötődéseink jelképe lehet maga az útvesztő, ahonnan a Mező segítségével az állításban megjelenő mozgások fonalát követve juthatunk ki. A delphoi jósda a Föld köldöke felett helyezkedett el és Gaia (Földanya) méhéhez kapcsolódott. A jóslat pedig a láthatatlan köldökzsinóron keresztül egy vulkanikus lyukból érkezett. Vezetett már Ön állításokat szakrális helyeken, ahol Földanyánk gyógyító ereje érzékelhető volt? Lehet-e állításokat vezetni a természet lágy ölén - erdőben, források közelében - ahol talán a fák és a tündérek súgják meg nekünk a válaszokat? A szakrális helyek nagymértékben felerősítik és táplálják az állítások erejét, a Mező jelenléte jóval intenzívebben érzékelhető. Csodálatos emlékeket őrzök görög szakrális helyeken végzett állításokról. Delphoiban egy archaikus szereplő jelent meg egy alkalommal: a Napisten főpapja. Utólag egy régész elmondta nekünk, hogy egy ősi Héliosz Napisten szentély területén tartózkodtunk, ami még az Apolló (Fényisten) kultusznál is régebbi. Epidauroszban pedig azt az üzenet kaptuk az istenektől, hogy nem tudjuk életre kelteni őket, mert ők már a múltat képviselik. Üzeneteiket emlékművek kövébe vésve hagyták maguk után, de mégis bennünk élnek és rajtunk keresztül hatnak. A Pelión hegyen, a híres Kheirón kentaur területén is megmutatkozott a természet hatása. Kheirón (Chiron), a sebzett gyógyító: az önmagát meggyógyítani képtelen archetípus dinamikája minden terapeutánál felbukkan. Az állítás alatt egy hatalmas fáról elkezdtek hullani a gyümölcsök és a levelek pontosan abban a pillanatban, amikor a Szeretet megjelent az állításban. Mintha csak a fa próbált volna meg kommunikálni velünk, az ő saját nyelvén. A homoszexualitás elfogadott volt az ókori görögöknél, néhány tudós szerint a városállamok magas népsűrűsége miatt ez egyfajta válaszreakciónak tekinthető a természettől, ami a demográfiai növekedést hivatott lelassítani. Ön szerint pedig némely esetben a mögöttes ok (amiért a férfi szexuális partnerként férfit választ magának) az, hogy ne tudjon ártani a nőknek. Ez a családi rendszerből ered és a korábbi generációk bűnével függ össze (nemi erőszak, nők bántalmazása). Összefügg egymással a kettő? Néha terápiás hatással bír a melegek számára, ha felismerik a családi rendszerükből eredő kötődést, ami a nők ellen elkövetett nemi erőszakból és bántalmazásból fakad. Az áldozat iránt érzett bűntudat miatt akarnak vezekelni a kötődésben levő utódok, hogy így gyógyítsák be a családi rendszert. Elődjük terhét magukra veszik és ugyanazt a sorsmintát ismételve próbálják meg jóvátenni a felmenők vétkét. Ugyanis nem tudják az erőszaktevő ős nehéz sorsát elfogadni, megbékélni azzal amit tett, terhét meghagyva neki. Ehelyett kirekesztik a vétkes őst a családi rendszerből. A női ágon pedig a női utódok utasítják el azt a fájdalmat és szenvedést, amit az áldozat - a megerőszakolt nő - élt át, aki az erőszaktevőtől fogant gyermeket volt kénytelen megszülni. A férfi leszármazottak a homoszexualitásba menekülnek, nehogy szexuálisan bántalmazzák a nőket. Tudattalanul próbálnak meg vezekelni az ős kirekesztettsége miatt. A női utódok, pedig azért nem engedik be a férfiakat a testükbe, hogy elkerüljék a megtermékenyítést. Magányosak és terméketlenek lesznek, ily módon próbálnak azonosulni az áldozat nehéz sorsával. Mindez napjainkban már olyan szokatlan dolgokhoz vezethet, mint például amikor homoszexuális férfit használ spermadonornak egy nő, hogy teherbe essen. Azért, hogy elkerülje a behatolást. A meleg férfi pedig béranyát választ, aki kihordja a gyermekét, majd a csecsemőt örökbe fogadja. A családállítás szemszögéből nézve az ellenség asszonyainak a megerőszakolása a hódítók azon törekvését fejezi ki, hogy megakadályozzák az ellenség szaporodását, a saját népükét pedig növeljék. Népirtásnak tekinthető, ha erőszakkal szülésre kényszerítik a megerőszakolt nőket. Ráadásul teljességgel hiábavaló, mert a következő generációk azonosulni fognak mind a kirekesztett erőszaktevőkkel, mind az áldozatokkal és a kiegyenlítődés elve alapján kialakul a kötődés. Ez az, amit Bert Hellinger "A Szeretet rejtett szimmetriájának" nevez. A homoszexualitásnak a születésszabályozásban betöltött szerepe számomra egy további érv, hogy elfogadjuk a melegeket. De fontos elismerni és tisztelni a homoszexuális férfiak áldozatvállalását is, hiszen kötődésük a kirekesztett iránti mélységes szeretetből fakad. Említett egy példát a kötésről, amikor egy hölgy horgolni kezdett. Egy halászhálót képzeltem el: ahol a vízszintes kötél a családi vonalat szimbolizálja (mindazokat a készségeket, amiket öröklünk felmenőinktől és azokat a terheket – csomókat - amik feloldásra várnak) a függőleges kötél pedig azokat az embereket, akikkel kapcsolatba kerülünk életünk során (akikkel valamilyen megoldandó közös feladatunk van, amit ki kell "bogoznunk”). Ez a háló nagyon erős, ha a hal nem veszi észre, menthetetlenül belegabalyodik. Minél inkább küzd a háló ellen, annál nehezebb lesz kiszabadulnia. Elszakítani nem tudja hálót, egyetlen út vezet csak a szabadsághoz: a felemelkedés. A Családállítás módszere - amit az egész világon ismernek - szolgál egy magasabb célt is egyben: segíti a tudatosulásban az embereket, azért hogy megleljék Felsőbb-Énjüket? Ezzel a példával a rendszerbéli kötődésekre próbáltam utalni. Bert Hellinger németül a "Verstrickung" szóval írta le ezt a fogalmat, ami egyszerre jelent kötést és kötődést. A kötődés azt jelenti, amikor valaki elhagyja a saját "csomóját" - azaz a helyét a családi rendszerben - tudattalanul azonosulva és képviselve egy kirekesztett felmenőjét és az ő távolabb elhelyezkedő "csomóját" is átveszi: a kettő csomó összekötődik. Ettől viszont a háló (a család bioenergetikai rendszere) összegabalyodik és az energia (a Szeretet) nem tud áramolni. A Családállítás segít az embereknek abban, hogy Felsőbb - Énjükkel kapcsolatban kerüljenek, és Valódi Lényükre rátaláljanak, amit mindenki magában hordoz. Vissza kell találnunk önmagunkhoz, mert enélkül nem tudjuk elfogadni az életünket, a létezésünket. Ami a legbecsesebb ajándék! Pontosan ez az amit Bert Hellinger a Szellem-Lélek szabad mozgásának módszerében hangsúlyoz: mondjunk "Igen"-t mindenre, fogadjuk el a hálót olyannak, amilyen és jelentsük ki, hogy ez nekünk: "Jó"! Ön szerint eljön majd az idő, amikor webkamerákon vagy a TV-n keresztül a világ különböző pontjairól kapcsolódhatnak be emberek az állításba? A családállítók segíthetik-e közös összefogással a japán radioaktív víz tisztulását a világméretű meditációkhoz hasonlóan? A globális célok elsődleges fontossággal bírnak. Bár a Hellinger közösségben sok tapasztalatot gyűjtöttünk a "nagyobb rendszerek" (pl. szervezetek, etnikai csoportok, politikai témák) terén, de csak nemrég kezdtünk fokuszálni a "tágabb" törekvésekre. Ön egy új korszakot vázolt fel és a javaslatokkal egyetértek. Úgy tűnik ideje kiterjesztenünk az állításokat - tiszteletteljes és alázatos hozzáállással - nagyobb célok érdekében. Kipróbálhatnánk, hogy földrajzilag egymástól távol elhelyezkedő emberek vennének részt az állításban web-kamerák, TV segítségével. Szervezhetnénk szerte a világon egyidejűleg tematikus állításokat - például a japán víz tisztulásáért - és megoszthatnánk közösen a tapasztalatokat. Bár az eredményét nem tudnánk olyan kézzel foghatóan mérni, mint Masaru Emoto, aki fényképen örökíti meg a vízkristályokat. És egyénileg is csinálhatnánk magunknak mentális állítást: beengedhetnénk magunkba az állításból jövő pozitív energiát, azért hogy hasson ránk és egyidejűleg a szennyezett területre is, valamint az egész emberiségre. Remélem, egy napon majd valaki elkezdi, és sok követőre talál! (Szerző: Szabó János)
|
Beszélgetés a hagyományos és alternatív orvoslásról, a spiritualitásról, a családállításról és az együttműködés erejéről Dr. Agócs Gabriella orvosi egyetemet végzett pszichiáterrel, aki jelenleg transzlégzéssel és családállítással foglalkozik.
Orvosi egyetemet végzett, majd pszichiátriai szakvizsgát tett. Megismerkedett a pszichoanalízis módszerével és alternatív technikákat is elsajátított: hipnózist, NLP-t, transzlégzést és családállítást tanult. Előadásokat tart a Hellinger Intézetben és Dr. Vladimir Komin Légzés Intézetében. Kevés szabadidejében Rock and Rollal és Integrál Tai Chivel töltődik Szolnokon. Még a balettet, a táncot is családállító szemmel nézi: a mozgás áramlatából kirajzolódó mintákban, alakzatokban gyönyörködik.
Melyik gyógymódra esküszöl: a hagyományosra vagy az alternatívra?
Sok emberrel találkoztam, aki ellenséges volt a pszichiáterekkel vagy a gyógyszeres megoldásokkal szemben. Számomra mindkét megoldásnak megvan a maga létjogosultsága. Van, amikor a hagyományos módszerekre van szükség, hiszen a spirituális technikák testi szinten nem mindig tudják végrehajtani a korrekciót. Épp ezért szerencsésnek tartom magam, hogy ha kell, akkor gyógyszerrel is tudok segíteni, például pszichotikus betegeknél. Az is előfordul, hogy a kettő kombinációja a legjobb: először gyógyszerrel stabilizálom a kliens állapotát, majd alternatív terápiát alkalmazok.
Számomra a test - a „hardver” - nagyon lényeges. Ha szerelőként úgy tekintünk a testre, mint egy rádióra, akkor lehet „hiba” az adásban, de a készülékben is. Fontos megállapítani, hogy az adott esetben hol van a teendők fókusza, épp most mi visz leginkább tovább.
A testre figyelsz, amikor klienssel dolgozol családállítás közben?
A kliensre. Amikor elmondja a saját témáját, figyelem, hogyan viszonyul a sztorijához. Mit csinál közben? Hogy áll a saját történetéhez? Mennyire színezi, festi alá a történetet testi jelekkel és érzelmekkel? Ha teljesen bele van omolva a történetbe, és a fejében egy kész koncepcióval jön, a cél, hogy előbb kimozdítsam őt ebből a beszűkült állapotból, hogy készen álljon a családállítás információinak befogadására. Tehát nem a megajánlott témával dolgozom. Hiszen ha valakit teljesen elborítanak az érzelmek, akkor nem is érzékeli az állítást, mert nem tud megfigyelő lenni.
Az összehangolódás kritikus pont a családállításnál. Készen áll-e a kliens ráfeküdni a hullámzásra, megnyílni a segítő erőknek vagy inkább a saját koncepciójában akar megmaradni? Ha valakit nagyon elborítanak a testi tünetek – fulladás, szívdobogás érzés - akkor segíthet a transzlégzés beazonosítani, hogy honnan jön a tünet: Például: „Szorít a nyakam.” Ilyenkor megkérdezem: „Ki jut eszedbe erről?” Közben én is figyelek a légzésemre és a saját testemre, én is kapom a jeleket. Volt, hogy füstöt éreztem és a probléma egy családi tűzesettel függött össze. Fontos, hogy a kliens transzát tiszteletben tartsuk és az állítás után visszahozzuk a testébe.
Hogyan viszonyulsz a spiritualitáshoz?
Orvosként talán szűkebb látókörű vagyok. A spirituálist mint erőt elfogadom. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem kell mindent mindenáron meghatározni. Nagyon el lehet veszni, ha mindenben spirituális magyarázatot próbálunk keresni és teljes gondolatrendszereket próbálunk kialakítani. Az a fontos, hogy itt és most mi a dolgunk a földi életben. Megvalósítani azt, amire születtünk.
Fontos a szerénység is, hogy ne az Egó kezelje a spirituális energiákat, hanem a Mély-Énünk, mert a spirituális energia felpuffasztja az Egót és eltorzítja.
Van, amikor a szeretetet és az áldást egészen máshonnan kapjuk, mint ahol keressük. Nyáron Bösztörpusztán voltam, ahol a Boldogasszony kápolnában egy gyógyító elkezdett öleléseket adni és az emberek sorban álltak érte. Gondoltam, később én is kérek majd egy ölelést, ám ahogy nézelődtem, egyszer csak felnéztem a kupolába, ahol megjelent egy fehér galamb. Megböktem a mellettem álló vállát, aki egy gyors kattintással lefotózta a madarat, majd - mintha mi sem történt volna - beállt a sorba. De számomra csodálatos élmény, tanítás volt! Kaphatjuk egymástól az ölelést, de ha jól szétnézünk, a térben mindig ott van valahol az áldás.
Mi a véleményed a „régi iskola” - a klasszikus családállítás - és az újabb, lélekmozgásos irányzat hívei közötti megosztottságról?
Úgy látszik, ilyen a világ, mert ez a megosztottság a pszichoanalitikusok körében is jelen van. Vagy a vallásban az ortodox és a reformhívők között. A viselkedésterapeuták vagy a homeopaták szintén mesélnek a jelenségről. Ha ennyire gyakori, akkor kell, hogy legyen ennek az alakzatnak valami mélyebb értelme. Úgy képzelem, amikor átjön ebbe a világba valami, akkor mindig lesznek emberek, akik ezt az áttörési pontot kikristályosítják. Csak akkor jön az információ, ha vannak emberek, akik ezt a pontot, mint klasszikus felfogást, rögzítik és egyfajta áldozattal megtartják. Rajtuk keresztül, mint egy szelepen hatalmas energia árad a rendszerbe, és az alappillérek megőrzésével biztosíthatóvá válik a rendszer önazonossága. Ők általában a szabályokhoz ragaszkodó, azokat védelmezni tudó emberek, akik az állandóságot szeretik és nem vágyódnak folyton az új felé. Viszont nélkülük nem tudnának az újdonságkereső, kísérletező szellemű emberek szárnyalni, új utakat keresni, hogy közben a rendszer egysége megmaradjon. Úgy integrálható a tudás, ha valamihez viszonyulva tud áramolni. Minden ember hajlandó együttműködni, ha méltányolják.
Sok emberrel találkoztam, aki ellenséges volt a pszichiáterekkel vagy a gyógyszeres megoldásokkal szemben. Számomra mindkét megoldásnak megvan a maga létjogosultsága. Van, amikor a hagyományos módszerekre van szükség, hiszen a spirituális technikák testi szinten nem mindig tudják végrehajtani a korrekciót. Épp ezért szerencsésnek tartom magam, hogy ha kell, akkor gyógyszerrel is tudok segíteni, például pszichotikus betegeknél. Az is előfordul, hogy a kettő kombinációja a legjobb: először gyógyszerrel stabilizálom a kliens állapotát, majd alternatív terápiát alkalmazok.
Számomra a test - a „hardver” - nagyon lényeges. Ha szerelőként úgy tekintünk a testre, mint egy rádióra, akkor lehet „hiba” az adásban, de a készülékben is. Fontos megállapítani, hogy az adott esetben hol van a teendők fókusza, épp most mi visz leginkább tovább.
A testre figyelsz, amikor klienssel dolgozol családállítás közben?
A kliensre. Amikor elmondja a saját témáját, figyelem, hogyan viszonyul a sztorijához. Mit csinál közben? Hogy áll a saját történetéhez? Mennyire színezi, festi alá a történetet testi jelekkel és érzelmekkel? Ha teljesen bele van omolva a történetbe, és a fejében egy kész koncepcióval jön, a cél, hogy előbb kimozdítsam őt ebből a beszűkült állapotból, hogy készen álljon a családállítás információinak befogadására. Tehát nem a megajánlott témával dolgozom. Hiszen ha valakit teljesen elborítanak az érzelmek, akkor nem is érzékeli az állítást, mert nem tud megfigyelő lenni.
Az összehangolódás kritikus pont a családállításnál. Készen áll-e a kliens ráfeküdni a hullámzásra, megnyílni a segítő erőknek vagy inkább a saját koncepciójában akar megmaradni? Ha valakit nagyon elborítanak a testi tünetek – fulladás, szívdobogás érzés - akkor segíthet a transzlégzés beazonosítani, hogy honnan jön a tünet: Például: „Szorít a nyakam.” Ilyenkor megkérdezem: „Ki jut eszedbe erről?” Közben én is figyelek a légzésemre és a saját testemre, én is kapom a jeleket. Volt, hogy füstöt éreztem és a probléma egy családi tűzesettel függött össze. Fontos, hogy a kliens transzát tiszteletben tartsuk és az állítás után visszahozzuk a testébe.
Hogyan viszonyulsz a spiritualitáshoz?
Orvosként talán szűkebb látókörű vagyok. A spirituálist mint erőt elfogadom. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem kell mindent mindenáron meghatározni. Nagyon el lehet veszni, ha mindenben spirituális magyarázatot próbálunk keresni és teljes gondolatrendszereket próbálunk kialakítani. Az a fontos, hogy itt és most mi a dolgunk a földi életben. Megvalósítani azt, amire születtünk.
Fontos a szerénység is, hogy ne az Egó kezelje a spirituális energiákat, hanem a Mély-Énünk, mert a spirituális energia felpuffasztja az Egót és eltorzítja.
Van, amikor a szeretetet és az áldást egészen máshonnan kapjuk, mint ahol keressük. Nyáron Bösztörpusztán voltam, ahol a Boldogasszony kápolnában egy gyógyító elkezdett öleléseket adni és az emberek sorban álltak érte. Gondoltam, később én is kérek majd egy ölelést, ám ahogy nézelődtem, egyszer csak felnéztem a kupolába, ahol megjelent egy fehér galamb. Megböktem a mellettem álló vállát, aki egy gyors kattintással lefotózta a madarat, majd - mintha mi sem történt volna - beállt a sorba. De számomra csodálatos élmény, tanítás volt! Kaphatjuk egymástól az ölelést, de ha jól szétnézünk, a térben mindig ott van valahol az áldás.
Mi a véleményed a „régi iskola” - a klasszikus családállítás - és az újabb, lélekmozgásos irányzat hívei közötti megosztottságról?
Úgy látszik, ilyen a világ, mert ez a megosztottság a pszichoanalitikusok körében is jelen van. Vagy a vallásban az ortodox és a reformhívők között. A viselkedésterapeuták vagy a homeopaták szintén mesélnek a jelenségről. Ha ennyire gyakori, akkor kell, hogy legyen ennek az alakzatnak valami mélyebb értelme. Úgy képzelem, amikor átjön ebbe a világba valami, akkor mindig lesznek emberek, akik ezt az áttörési pontot kikristályosítják. Csak akkor jön az információ, ha vannak emberek, akik ezt a pontot, mint klasszikus felfogást, rögzítik és egyfajta áldozattal megtartják. Rajtuk keresztül, mint egy szelepen hatalmas energia árad a rendszerbe, és az alappillérek megőrzésével biztosíthatóvá válik a rendszer önazonossága. Ők általában a szabályokhoz ragaszkodó, azokat védelmezni tudó emberek, akik az állandóságot szeretik és nem vágyódnak folyton az új felé. Viszont nélkülük nem tudnának az újdonságkereső, kísérletező szellemű emberek szárnyalni, új utakat keresni, hogy közben a rendszer egysége megmaradjon. Úgy integrálható a tudás, ha valamihez viszonyulva tud áramolni. Minden ember hajlandó együttműködni, ha méltányolják.
Sok kritikát kaptál a pszichiáter kollégáktól, hogy „hídépítőként” alternatív módszereket is alkalmazol?
Nem mondhatnám. Ma már a pszichiáterek, terapeuták is nyitottak erre a módszerre, és alkalmaznak elemeket, szabályokat a családállítás rendszeréből. Mindig igyekszem a hallgatóság gondolkodásához igazítani a mondanivalót. Fontos áttörés volt számomra, hogy a polgármesteri hivatalban is állíthattam Szolnokon. De 150 fős előadást is tartottam már gyerekvédelemmel foglalkozóknak, akik nagyon nyitottak voltak. Szolnokon indítottam egy „Pszichokuckó” nevű előadássorozatot, melynek egy részét a pszichiátriai szakrendelésen dolgozóknak is bemutattam, és nagy örömömre szolgált, hogy értékelték a számukra szokatlan gondolkodásmódot. Elfogadták, hogy én olyasmit csinálok, amit ők nem. Remélem minél átjárhatóbb lesz a két terület és idővel összeér majd az újdonságkeresők révén.
Olyan mélységekbe mész az állítások során, ahova csak kevesen merészkednek. Honnan jön ez a bátorság?
Eleinte, amikor tettes-áldozat minta jött elő az állítások során, volt, hogy becsúsztam az áldozat szerepébe. De idővel ez is oldódott bennem és sikerült lepakolnom ezeket a terheket. Megesett, hogy mások már abbahagyták volna az állítást, mert nagyon ijesztő volt, de én továbbmentem, mert az áramlásra, az egységre figyeltem, ahol nincs jelen a félelem. A legtöbb ember bezár, mert sokkolja őket, ha ártó energia is bejön az állításba. Pedig ez csak energia és egy ponton megtalálja a helyét. Az Egészben mindennek van helye és maga az Egész polaritásmentes. A megjelenő agresszió, fenyegetés pedig nem ellenem szól. Eleinte én is magamra vettem és egy időre nem volt bennem megfigyelőképesség. De amint a saját fenyegetettségem okát megértettem, akkor már egyre ritkábban vonódtam be és egyre kevésbé keltett félelmet bennem a megmutatkozó negatív pólus. Ezért nagyon fontos a családállítók saját önismerete és munkájuk során a folyamatos szupervízió.
A tanítványaidat egyenrangú félnek, kollégának tekinted. Elég ritka felfogás ez manapság...
Mert elterjedt az a darwini gondolat, miszerint a versengés visz előre. Darwin ezt a felfogást a kapitalizálódás idején hozta be, amikor az üzleti verseny elindult. Holott az élővilág alapműködésének a módja az együttműködés. Akárhova nézünk, minden létező együttműködik a másikkal: a krokodil fogát kismadár tisztítja, a fákról harkály távolítja el az élősködőket. Az együttműködés a Létezésnek sokkal elementárisabb tényezője, mint a verseny.
Szerintem nem kell elvenni a másikét. Ami fontos, azt a tudást lehozhatom magamnak, mert mindig jön az erő. A családállító képzésben sem a rivalizálás vagy a tökéletesség a cél, hanem a mesterségbeli szabályok elsajátítása. Hiszen mindenkinek más az erőssége, az eszköztára.
Milyen változást, felismeréseket hozott az életedbe a családállítás?
Családállításnál derült ki, hogy az anyaméhben elveszített ikertestvérem milyen áthatóan befolyásolta az életemet: emiatt vettem mindig két fogkrémet, emiatt vágytam mindig arra, hogy a férjemmel összeölelkezve legyünk egy burokban. Még egyforma színű pólót és nadrágot is akartam vásárolni magunknak, amit aztán végképp nem értett. A családállítás segítségével értettem meg, hogy a párom számára ez a szeretet - amit én a lehetséges legnagyszerűbbnek éltem meg - miért riasztó.
Állami gondozottként nőttem fel, az anyukám otthagyott a kórházban. 28 évesen a munkahelyemen találkoztam valakivel, akinek hasonlítottam a nevelt lányára. Kinyomoztuk, hogy ő az egyik testvérem. Aztán sikerült még több információt szerezni. Ekkor értettem meg, hogy miért nem tudok kevés emberre főzni: kiderült, 9 testvérem van. Mostani családomban hárman vagyunk, de mindig nagy lábosban főzök.
Az édesanyámra nagyon haragudtam, amiért otthagyott. Amikor a családállításon egy olyan nő képviselte őt, aki szintén elhagyta a saját gyerekét, azt éreztem, hogy meg tudnám fojtani. Éreztem, ahogy kidagadnak az erek a nyakamon, a szemem szikrát szór. Az állításvezető egy vadvirágcsokrot tett anyám képviselője elé: „Az ő sorsa, hagyd rá!” Abban a pillanatban szétoszlott belőlem a harag. Már képes voltam látni a szemében a rémületet, a fájdalmat, és véget ért fölöttem a varázshatalma, képessé váltam szétnézni és látni az életet.
A saját lelkemet megbékítettem a családállítás segítségével és így harmonikus erőt tudok adni a gyermekemnek. Hála érte a módszernek, az áthozójának és mindazoknak, akik révén megismerhettem.
Nem mondhatnám. Ma már a pszichiáterek, terapeuták is nyitottak erre a módszerre, és alkalmaznak elemeket, szabályokat a családállítás rendszeréből. Mindig igyekszem a hallgatóság gondolkodásához igazítani a mondanivalót. Fontos áttörés volt számomra, hogy a polgármesteri hivatalban is állíthattam Szolnokon. De 150 fős előadást is tartottam már gyerekvédelemmel foglalkozóknak, akik nagyon nyitottak voltak. Szolnokon indítottam egy „Pszichokuckó” nevű előadássorozatot, melynek egy részét a pszichiátriai szakrendelésen dolgozóknak is bemutattam, és nagy örömömre szolgált, hogy értékelték a számukra szokatlan gondolkodásmódot. Elfogadták, hogy én olyasmit csinálok, amit ők nem. Remélem minél átjárhatóbb lesz a két terület és idővel összeér majd az újdonságkeresők révén.
Olyan mélységekbe mész az állítások során, ahova csak kevesen merészkednek. Honnan jön ez a bátorság?
Eleinte, amikor tettes-áldozat minta jött elő az állítások során, volt, hogy becsúsztam az áldozat szerepébe. De idővel ez is oldódott bennem és sikerült lepakolnom ezeket a terheket. Megesett, hogy mások már abbahagyták volna az állítást, mert nagyon ijesztő volt, de én továbbmentem, mert az áramlásra, az egységre figyeltem, ahol nincs jelen a félelem. A legtöbb ember bezár, mert sokkolja őket, ha ártó energia is bejön az állításba. Pedig ez csak energia és egy ponton megtalálja a helyét. Az Egészben mindennek van helye és maga az Egész polaritásmentes. A megjelenő agresszió, fenyegetés pedig nem ellenem szól. Eleinte én is magamra vettem és egy időre nem volt bennem megfigyelőképesség. De amint a saját fenyegetettségem okát megértettem, akkor már egyre ritkábban vonódtam be és egyre kevésbé keltett félelmet bennem a megmutatkozó negatív pólus. Ezért nagyon fontos a családállítók saját önismerete és munkájuk során a folyamatos szupervízió.
A tanítványaidat egyenrangú félnek, kollégának tekinted. Elég ritka felfogás ez manapság...
Mert elterjedt az a darwini gondolat, miszerint a versengés visz előre. Darwin ezt a felfogást a kapitalizálódás idején hozta be, amikor az üzleti verseny elindult. Holott az élővilág alapműködésének a módja az együttműködés. Akárhova nézünk, minden létező együttműködik a másikkal: a krokodil fogát kismadár tisztítja, a fákról harkály távolítja el az élősködőket. Az együttműködés a Létezésnek sokkal elementárisabb tényezője, mint a verseny.
Szerintem nem kell elvenni a másikét. Ami fontos, azt a tudást lehozhatom magamnak, mert mindig jön az erő. A családállító képzésben sem a rivalizálás vagy a tökéletesség a cél, hanem a mesterségbeli szabályok elsajátítása. Hiszen mindenkinek más az erőssége, az eszköztára.
Milyen változást, felismeréseket hozott az életedbe a családállítás?
Családállításnál derült ki, hogy az anyaméhben elveszített ikertestvérem milyen áthatóan befolyásolta az életemet: emiatt vettem mindig két fogkrémet, emiatt vágytam mindig arra, hogy a férjemmel összeölelkezve legyünk egy burokban. Még egyforma színű pólót és nadrágot is akartam vásárolni magunknak, amit aztán végképp nem értett. A családállítás segítségével értettem meg, hogy a párom számára ez a szeretet - amit én a lehetséges legnagyszerűbbnek éltem meg - miért riasztó.
Állami gondozottként nőttem fel, az anyukám otthagyott a kórházban. 28 évesen a munkahelyemen találkoztam valakivel, akinek hasonlítottam a nevelt lányára. Kinyomoztuk, hogy ő az egyik testvérem. Aztán sikerült még több információt szerezni. Ekkor értettem meg, hogy miért nem tudok kevés emberre főzni: kiderült, 9 testvérem van. Mostani családomban hárman vagyunk, de mindig nagy lábosban főzök.
Az édesanyámra nagyon haragudtam, amiért otthagyott. Amikor a családállításon egy olyan nő képviselte őt, aki szintén elhagyta a saját gyerekét, azt éreztem, hogy meg tudnám fojtani. Éreztem, ahogy kidagadnak az erek a nyakamon, a szemem szikrát szór. Az állításvezető egy vadvirágcsokrot tett anyám képviselője elé: „Az ő sorsa, hagyd rá!” Abban a pillanatban szétoszlott belőlem a harag. Már képes voltam látni a szemében a rémületet, a fájdalmat, és véget ért fölöttem a varázshatalma, képessé váltam szétnézni és látni az életet.
A saját lelkemet megbékítettem a családállítás segítségével és így harmonikus erőt tudok adni a gyermekemnek. Hála érte a módszernek, az áthozójának és mindazoknak, akik révén megismerhettem.
(Az interjút készítette: Szabó János )
Visszatérni a saját utunkra: beszélgetés a családállításról Dr. Arnold Polivkával
- Bár egyre több szó esik róla, mégsem mindenki tudja még, mi igazából a családállítás. Ez pontosan mire derít fényt?
- Elmesélek egy példát a saját családom történetéből. A világháború idején nagyapám meghalt Budapest közelében, és a családom nem kapott semmi hírt felőle hosszú ideig. A nagyanyám eközben egy másik katona gyermekét hordta a szíve alatt, de ez családi titok maradt. Nem tudtam róla egészen addig, amíg egy családállítás során ez kiderült számomra.
Amikor valaki eltűnik vagy meghal a háborúban, és a családja nem kap hírt felőle évekig, akkor egy idő után senki sem beszél róla. Az is családi titok, ha a gyermeknek ismeretlen az apja. Minden ilyen esetet lenyomunk a tudatos szint alá, és ez komoly következményekkel jár a következő generációra nézve. Az utódok depressziósak lesznek, és nem engedik meg maguknak, hogy boldogok legyenek, mert a nagymama is mindig szomorú volt. Átveszik az ősök érzéseit. A családállítás begyógyíthatja ezeket a sebeket azáltal, hogy visszahozza a békét és a szeretetet a családba. Ezután a családtagok a saját életüket élhetik és nagyobb örömöt lelhetnek benne.
Minden családban van titok, tabu, és minden családrendszerben történtek drámai események, mint például egy gyermek bántalmazása, korán elhunyt gyermek vagy válás, aminek a fájdalma még nem oldódott, és ezekből blokkok alakulnak ki. Ezzel a módszerrel minden probléma a felszínre hozható és átalakítható, hogy a szeretet (a családrendszerek energiája) újra áramolhasson.
- Hogyan segít ez a módszer válás esetén ?- Az emberek gyakran beleragadnak a régi fájdalmaikba, a bűntudat érzésébe. Régebben csak hosszú terápiás munkával szabadulhattak meg ezektől. A családállítás segítségével ez ma már jóval gyorsabban és egyszerűbben lehetséges. Egy erős “lökést” kapunk általa, ami visszatérít a saját életutunkra.
- Úgy érti, hogy ehhez akár egy alkalom (egy állítás) is elég lehet?
- Igen, van úgy, hogy egy alkalom is elegendő. Mert amikor valaki részt vesz egy hétvégés programon (egy vagy két napos) családállításon, a sajátján kívül még megtapasztalja 10-12 különböző család történetét. Azok is kapcsolódnak hozzá.
- De a többi nem az ő családjának a története. Akkor hogyan segítenek rajta?
- Igen, ez igaz, de megmagyarázom miért van ez így. Vegyünk átlagosan 30 évet generációnként, ha 20 generációval számolunk az 600 év. Tehát 600 évvel ezelőtt kb. 1 millió ősöd élt, és te közvetlen rokonságban vagy mindegyikkel. A családfáink a magasban összeérnek: ha 20 generációt visszamegyünk, akkor mindannyian testvérek vagyunk. A 20 generáció története (erőszak, gyilkosság, elveszített gyermekek, háborúk) a mi közös traumánk.
A családállítás segítségével meggyógyíthatod a belső világodat, és élheted az életedet a saját választásaid és döntéseid szerint. Visszaadhatod az átvett érzelmeket (mint a nagymama szomorúsága) és az átvett szerepeket, amikről azt hitted, hogy a tieid. Ha próbálod megmenteni a szüleidet, akkor olyan szerepet vállalsz magadra, ami nem a tiéd. Egy idő után üresnek és depressziósnak érzed magad és ez megakadályozza azt, hogy valóban felnőtté válj. Fogadd el mindazt, amit a szüleid adnak neked és add tovább a párodnak és a gyermekeidnek. De soha ne vissza a szüleidnek! A folyó a tengerbe siet, és nem áramolhat visszafelé ...
- Ön együtt alkalmazza a kineziológiát a családállítással, ez pedig nagyon speciális. A családállításhoz mit ad hozzá a kineziológia ?
- A családállítások során időnként nem tudjuk, hogy a kliens anyai vagy apai családjával kellene dolgoznunk. A résztvevő legbelsőbb, legmélyebb szükségleteinek megtalálásához nagyon jól bevált módszer az izomtesztelés. Így nem a saját elképzeléseimet követem, hanem a kliens tudattalanját kérdezem, és az igazság nyomába szegődök. Tiszteletben tartom a szükségleteit, és nem erőszakolok ki egy megoldást, amiről én azt gondolom, hogy az a legjobb a számára. Tehát a két módszer kombinálása nagyon hasznos. Már több mint 10 éve így dolgozunk a feleségemmel, Evával. Nagyon jó eredményeket értünk el egész Európában és a tengerentúlon is. A résztvevők szeretik, mert ez egy gyengéd módszer.
- Hogyan óvja meg a klienseit az érzelmi megrázkódtatástól?
- Ha szükségesnek ítélem, akkor az állítás után leülök vele négyszemközt, és például a meridiánpontok masszírozásával oldom ki az erős érzelmeket, hogy megnyugodjon.
- Mik azok a segítő szavak, oldó mondatok ?
- Néha fontos kimondani egy-egy mondatot az állítás során a szülőnek, vagy egy másik családtagnak. Előfordulhat, hogy a résztvevő édesanyja nagyon szomorú, mert elveszített korábban egy gyermeket. A kliens kötve érzi magát, mert nem engedi el az anyja. A szülő ezt a korábban elhunyt gyermeket látja benne, ezért fontos hangosan kimondania: “Anya, én csak a te második gyermeked vagyok, nem helyettesíthetem számodra az elsőt.” Ennek az mondatnak oldó, gyógyító hatása van.
- Honnak tudják az állítás résztvevői, hogy mit kell mondaniuk? Honnan jönnek ezek a mondatok?
- A családállításnak az a különlegessége, hogy a jelenlevők közül képviselőket választunk egy-egy családtag szerepére, és még ha a kiválasztott személy nem is ismeri a családot, teljesen át tudja venni annak érzéseit. Ez egyfajta telepátia, amire bárki képes, amit bárki megtapasztalhat. Olyan ez, mint az elektromosság: nem tudjuk pontosan, hogyan működik, de használjuk.
Tudományosan is igazolták már a létezését ennek az energiamezőnek, ami az egész világon egyformán működik. Segítségével a képviselő be tud lépni a család energiarendszerébe, és egy belső képet tud megmutatni belőle. Ennek a képnek a segítségével tudunk rálátni arra, hogy mi terheli a családot.
- Ehhez szükséges előbb az aurát is megtisztítani?
- Nem, mi nem dolgozunk közvetlenül az aurával. Ez az energiamező tisztítja meg az aurát és a családi rendszert. Például: a nagymama nagyon keményszívű asszony volt, aki nem tudta elgyászolni a világháborúban elvesztett első férjét. A családállítás során megtörténhet, hogy ezek az el nem sírt könnyek előjönnek és begyógyítják a szívét. Hosszú idő elteltével újra helyreáll a rend, a béke a családban.
- Ön tapasztalt már olyat, hogy egy tragikus hirtelenséggel elhunyt ember lelke itt reked és bolyong közöttünk?
- Igen, néha látunk olyat is a családállítás során, hogy a holtak nem találják a másvilágra vezető utat. Ilyenkor egy kicsit a sámán feladatát is el kell látnunk, hogy kiszabadítsunk egy lelket, aki nem fogta fel (például egy baleset során), mi is történt vele. Egész egyszerűen nincs tudatában annak, hogy elvesztette az életét. Amint ezt megérti, megtalálja lelki békéjét és el tud jutni a kollektív tudattalanba.
- Mi volt a legnagyobb spirituális élménye a munkája során?
- Említettem a beszélgetés elején, hogy mi történt a nagyapámmal a háborúban. Számomra a legnagyobb spirituális élmény ebből fakad: letehettem a családom nehéz sorsát, mert nem kellett a kirekesztett nagyapám életét magamra vennem. Így teljesen szabadnak érzem magam, és szeretem azt, amit csinálok. Másoknak is segíthetek, mert már nem cipelem ezt a családi terhet.
- Mi a karma és az előző életek szerepe a családállításban?
Az állítások során nem foglalkozunk a karmával. Nem fontos tudni, hogy a családi teher karmikus vagy sem. Én a jelenre összpontosítok. Fontosabb, hogy most mit tehetünk magunkért, mint az, hogy a múltat boncolgassuk és a miérteken rágódjunk. Egyszerűen csak dolgozom a traumával, ami feljön és blokkolja a szeretet áramlását. Nem kérdezgetem, hogy a családi múltból jön vagy előző életből, mert a megoldás szempontjából ez nem lényeges.
- Létezik olyan, hogy megátkoztak valakit, és ennek a terhét viszik tovább a generációk?
- Igen, a családi teher kapcsolódhat átokhoz is. Vegyünk egy példát: a dédmama száján kiszaladt egy átokkal felérő mondat, miután korán elvesztette három gyermekét: “Száradjon ki a méhe minden asszonynak ebben a családban !”. Előfordulhat, hogy a dédunokák közül lesznek olyanok, akik az ő sorsát ismétlik majd.
A családállítás során megtanuljuk mások nehéz sorsát tisztelni. A legérdekesebb, hogy ez a módszer kultúráktól függetlenül ugyanúgy működik mindenhol a világon. Jártunk Norvégiában, Japánban, Brazíliában: teljesen különböző szituációkban ugyanazok a sorsminták bukkannak fel. Ugyanazt érezte a magányos norvég tengerészfeleség, akinek a férjét minden kikötőben más asszony várta, mint az az asszony, akinek a háborúban tűnt el a férje.
Gyakran megkérdezik tőlem: Hogyhogy nem égsz ki ennyi tragédia láttán? A válaszom pedig ez: szeretem a munkámat és az embereket, akikkel együtt dolgozom. Szeretem a családjuk történetét, még az alkoholista nagyapjukat is szeretem. Ez a titok nyitja!
(Az interjút készítette:
Szabó Kata 30/ 577 1650 http://stresszoldas.blogspot.com/
Szabó János közreműködésével)
Interjú Bognár Ágota kineziológus családállítóval |
![]() Széles eszköztárral dolgozol, a családállítás mellett számos kineziológiai módszert, pránanadit, Bach- virágeszenciákat, vezetett meditációt, szakrális tisztítást is alkalmazol, amik remekül kiegészítik egymást. Mi alapján döntöd el, hogy mikor melyik módszer a legcélravezetőbb? Ahogy a családfelállítás egész folyamata alatt, úgy a módszerek kiválasztásánál is az úgynevezett családi lélekre - más néven morfogenetikus mezőre - bízom magamat, ami az összetartozó lények közötti láthatatlan hálót jelenti. Én csak arra ügyelek, hogy végig központosítottak legyünk, és kapcsolatban maradjunk a Mezővel. Kevesen ismerik az egyéni családállítást, ahol nem csoportban képviselőkkel folyik a munka, hanem papírlapok segítségével. Milyen esetekben jobb alkalmazni az egyéni módszert? Ha például olyan témához kér segítséget valaki, amit egy csoport előtt esetleg nem lenne bátorsága felvállalni? Ez az egyik lehetséges ok. Egyéni foglalkozást szoktam javasolni akkor is, ha nem szívesen nyílik meg valaki mások előtt, esetleg ha alacsony az energiaszintje, vagy ha nagyon messzire került már valódi önmagától. Nagy előnye az egyéni állításnak, hogy a kliens közvetlenül minden szereplő rezgését, érzését megtapasztalja az adott szituációban. Gyakran hallom azt a véleményt, hogy az egyéni állítás hatása gyengébb, mint a csoportos állításé. Mi erről a véleményed? Minden módszernek vannak korlátai, előnyei és hátrányai. Azért sajátítottam el több módszert is, hogyha az egyikkel „falba” ütközöm, akkor egy másik átsegíthet az akadályon. Akkor azonban, ha valaki a saját dolgaira nehezen lát rá, inkább a családállítás csoportos módját javaslom. Fontos feldolgozni a múltból hozott traumákat. Ugyanakkor a magunkon való dolgozás járhat szerinted azzal a veszéllyel, hogy folyamatosan újabb és újabb emlékeket ásunk elő, ahelyett hogy figyelmünket a Mostra, az örök jelen pillanatára összpontosítanánk? A „magunkon dolgozni” kifejezés egy fáradságos, izzasztó útra utal, melyen én is jártam egy ideig. Most már inkább a „valódi önmagam megtalálásának” folyamatát és örömét szoktam átélni. A múltba azok a „leszakadt én-részeink” rántanak, amelyeket még nem gyógyítottunk meg. Ha elmulasztjuk feldolgozni a múlt traumáit, akkor az élet újra és újra szembesít velük. Ha letagadjuk vagy eltitkoljuk a problémáinkat, a régi „sebeink” egy idő után nem fognak békén hagyni bennünket. Ha nem veszünk róluk tudomást, akkor majd esetleg az utódaink lesznek kénytelenek az általunk elnyomott, kirekesztett érzéseket átvenni. A lelkünk azért tépi fel újra és újra a régi „sebeket”, hogy esélyt adjon a begyógyításukra. Ha elhisszük, hogy minden ember eredendően jó, akkor nem azért dolgozunk magunkon, hogy „megjavítsuk magunkat”, hanem csakis azért, hogy „lehántsuk” azokat a korlátozó rétegeket, amik rárakódtak arra a „drágakőre”, amik mi valójában vagyunk. Arra azonban valóban nincs idő, hogy minden egyes „leszakadt én-részünkkel” egyenként foglalkozzunk, mert akkor állandóan a múltban élnénk. Számomra ezért olyan fontosak a csoport minden tagját érintő témákkal (pl. életfeladattal, fájdalommal, tettes-áldozat témakörrel) foglalkozó rendszerállítások (amiket én Tematikus állításoknak nevezek), mert ott számtalan sérült részünk nyer egyszerre gyógyulást úgy, hogy közben a tudatossági szintünk is hatalmasat emelkedik. Új összefüggéseket veszünk észre, az eddigi ismereteink pedig új értelmet nyernek. Kezdő terapeutákat is tanítasz, miben tudsz leginkább segíteni nekik, hogy a kezdeti nehézségeken átlendüljenek? A kezdőkkel való foglalkozást nem nevezném tanításnak, hanem inkább összehangolásnak. Abban segítek nekik, hogy összhangba kerüljenek a Mezővel, a klienssel és önmagukkal, hogy rátaláljanak a saját módszerükre. Talán a tanári múltamnak köszönhetem azt, hogyha állít vagy old valaki előttem, és elakad, akkor elég jól tudok neki segíteni abban, hogy ez legközelebb ne következzen be. Továbbá oldással és állítással feltárom azt, hogy mi akadályozza őt abban, hogy gyakorlottá és sikeressé váljon a „munkájában”. Arra buzdítok minden kezdőt, hogy sokat gyakoroljon, mert csak így szerezhet tapasztalatot. A „Tudatosulás útja” című anyagomban pedig (iránytű gyanánt) tematikusan elrendezve több száz gyógyító mondatot gyűjtöttem össze. Intuitív módon, teljes mértékben a Mezőre hangolódva vezeted az állításokat, és türelmesen hagyod kibontakozni annak a menetét. Gyakran már az állítást megelőző napokon kapsz információt a Mezőből. Hogyan fejlesztetted ezt a képességedet? 16 éve foglalkozom kineziológiával, 6 éve pedig családfelállítással. A gyakorlattal együtt nőtt az érzékenységem is. Gyakran segítettem magamon is az általam használt módszerekkel azért, hogy felkészülten tudjam majd segíteni a csoport minden tagját a saját útján. Ha ezzel az őszinte alázattal fordultam a Mező felé, akkor mindig kaptam tőle segítséget. Táltosaink emléksúlyoknak hívták a térben lenyomatot hagyó (általában erőszakos cselekedetekhez kötődő) energiákat. A karmikus szálak pedig nemcsak emberekhez, hanem helyekhez is kapcsolódnak. A térnek is van emlékezete, ami kihathat az ott élőkre. Hogyan mentesíthetjük lakhelyünket az ilyen hatások alól? Kialakítottam a tértisztításnak egy speciális fajtáját. Akkor, amikor a kliens már elég tudatos, és úgy érzem, hogy a problémája összefüggésben van a lakóhelye negatív energiáival, akkor kimegyek a helyszínre, és ott végzem el a tértisztítást, mely tartalmaz egy családfelállítást is. Az állításból kiderül az, hogy hogyan gyógyíthatjuk meg az ott jelenlévő emlékeket, energiákat. Azt gondolom, hogy nem véletlen az, hogy ki hol lakik. A lakónak dolga az, hogy kitisztítsa az otthona energiáit. Ha pl. régi csatamezőn áll a háza, lehet, hogy ott ölték meg valaha őt, vagy ő ölt meg ott valaha valakiket. Vagy hasonló jellegű „sérülése” van neki is és a helynek is. Így azzal, hogy a helyet „gyógyítjuk”, az ő tettes és áldozat én-részei is gyógyulást nyerhetnek. Gyakran előfordul, hogy a tisztítás után újból és újból visszatérnek az idegen energiák, amíg egy múltbéli kötődés nem került feloldásra. Mi ennek az oka? Földi létünk célja az, hogy visszatérjünk tudatállapotunk teremtéskori állapotához. Ezt csak fokozatosan tudjuk elérni, egyszerre nem lehet, mert fontos, hogy közben feldolgozzuk az eddigi tapasztalatainkat is. De nem elég csak a testünket és az auránkat megtisztítani, mert rengeteg más részünk is van, és a káros energia bárhol jelentkezhet! Ráadásul nem csupán másvalakitől eredhet, hanem saját magunktól is! Legtöbb ember szabotálja magát és a céljait. A lényeg az, hogy bármit is tettünk a múltban, akkor is szeressük, tiszteljük és fogadjuk el magunkat. (Az interjút készítette: Szabó János)
|