Láttál már két teljesen egyforma hópelyhet? Ugye nem? Mi hókristályok egyedi alakot veszünk fel, végtelen számú formában tükrözzük vissza a Teremtés szépségét, a Világmindenség határtalan harmóniáját. Mikroszkóp alatt különbözőek vagyunk, de a hótakaróban minden hópihe egyformának tűnik.
Tapasztalatot gyűjteni jövünk ide a Földre és a legtöbbet az emberektől tanuljuk. Ezért sokan közülünk emberi testben szeretnének életre kelni. A kisgyerekek megérzik mit szeretnénk, érzékeny kis antennáikkal veszik jelzéseinket és hóembert építenek belőlünk.
Mozdulatlanságunknak a Nap éltető sugara vet véget. Átalakulunk vízzé és patakká, majd hatalmas folyóvá duzzadunk. Eljutunk az emberekbe, az állatokba és a növényekbe.
Magzatvízként az új élet előhírnökei vagyunk. Átvesszük legmélyebb érzéseiteket a bánat és az öröm könnyeivel.
Minden akadályt leküzdünk és bármilyen formát is veszünk fel, nem felejtjük el kristálytestünket. Tudjuk, hogy továbbra is összetartozunk.
Mindegyikünk fáradhatatlanul végzi a feladatát, hiszen víz nélkül nem lenne élet. Nem bánkódunk azon, hogy egyszer aranyszemcséket görgetünk, máskor pedig egy bűzös csatornában sodródunk. Hiszen tudjuk, hogy minden változik és minden állapot csak átmeneti. Nem vihetünk magunkkal semmi mást, csak amit megtapasztaltunk
A tenger fontos állomása utunknak, itt megpihenhetünk egy időre. Átadjuk egymásnak a megtanultakat. Majd az Égbe emelkedve oxigénre és hidrogénre bomlunk. Miként az anya, aki útjára engedi felcseperedett gyermekeit, újra részt veszünk az élet körforgásában.
