Sokan egy párkapcsolati krízis után lépnek az ezotéria útjára. Segítséget remélnek tőle, de gyakran csak meneküléssé válik egy újabb kapcsolat elől. Mások úgy érzik, hogy párjuk visszahúzza őket és a család is csak gátló tényező az önmegvalósításban. Pedig együtt is lehet...
Buddha bölcsességgel adományozta meg a világot, de apaként eléggé leszerepelt: újszülött gyermekét és feleségét hagyta el a megvilágosodást keresve. Jézus a feltétel nélküli szeretetet adta a világnak, magánéletéről nem tudunk sokat, bár egyesek szerint született gyermeke. Táltos őseink felrótták neki, hogy családos apostolait elszakította szeretteiktől.
Deshimaru zen mester szakított a japán szerzetesi hagyományokkal és világi emberként hozta el a tanítást Európába, apaként és férjként is helytállt.
Fontos élettapasztalatokra tehetünk szert szülőként, amik táplálják a szellemi fejlődésünket. A nők a szüléssel átélik a teremtést, annak minden fájdalmával együtt. A férfi pedig megtermékenyíti a nőt. Ketten együtt tudják csak az életet továbbadni.
A családot is gazdagítja a spiritualitás, mert más szellemben tudjuk gyermekeinket nevelni, megértőbbé és elfogadóbbá válunk. Nem kell feltétlenül választani a kettő közül, hiszen nem zárják ki egymást, hanem erősítik. Örökös körforgásban.
Bár kamaszkorom óta olvasgatok a keleti kultúráról, ezotériáról mégis úgy érzem a legtöbbet a feleségemnek köszönhetek, aki az anyaságtól még több bölcsességre tett szert. Nélküle nem tartanék ott, ahol most vagyok. Húsz év együttélés után még mindig kiismerhetetlennek találom néha, de pont ettől nem unalmas a házasságunk. Kapcsolatunk elején még beszélni sem tudtam az érzéseimről, ma már családállítással foglalkozom és párok jönnek el hozzám a problémáikkal. Kétszeres apaként tudom, milyen nagy felelősség szülőnek lenni, a gyereknevelést is tőle tanultam. Meg a pelenkázást is.
A nők érzelmi intelligenciája magasabb, mint a férfiaké. Előbbre tartanak ezen a téren, ezért jó példával tudnak utat mutatni a férfiaknak. Ehhez azonban türelemre van szükségük és megérteni azt, hogy a férfiak másként élik meg a fejlődést. Egy nőnél ez a folyamat jobban kifelé irányul: a feng shui elvek szerint berendezett lakás hirdeti tulajdonosáról, hogy ő már magasabb szellemi régiókban jár és az összes barátnője tudja, hogy milyen tanfolyamokon tette meg az újabb lépcsőfokokat. Mernek beszélni róla. De egy férfi nem szívesen osztja meg ezeket az élményeket másokkal és ezoterikus tanfolyamok helyett inkább a csendes elmélyedést választja. Családállításokon általában 90% a nők részvételi aránya, de egy zen meditáción ez az arány fordított, ott szinte alig vannak nők.
Mindenkinek meg kell találnia a maga útját, de nem tudhatjuk, hogy a másiknak mire van szüksége.
A férfiak egy sör mellett panaszolják el cimborájuknak, hogy az asszony folyton ezekre az előadásokra jár, aztán mégsem változik semmit. Még meg is próbálják eltiltani párjukat a tanfolyamoktól. A nők pedig úgy érzik,hogy ők már felülemelkedtek ezen a csúf anyagi világon, de pénzkereső párjuk még mindig csak a sárban fetreng. A kérdés az, hogy különbnek tartjuk-e magunkat a másiknál vagy inkább igyekszünk megérteni és elfogadni, hogy egymásnak tudjunk segíteni?
Az úszásról például elolvashatunk rengeteg jó könyvet, beszélhetünk edzőkkel és begyakorolhatjuk a mozdulatokat a szárazföldön. Lehet hogy már jó úszónak tartjuk magunkat, de az csak a vízben derül ki mennyire. Tíz különböző tanfolyam helyett, lehet hogy többet ér ha csak egyre vagy kettőre koncentrálunk, de akkor mélyedjünk el benne. Menjünk bele a vízbe is! Engedjük be magunkba a tanításokat, mert anélkül csak a fejlődés illúzióját teremtjük meg. Környezetünket ugyan becsaphatjuk, de ha magunkat is csak ámítjuk, attól a problémáink nem oldódnak meg. A víz fenntart ugyan, de tempózni is kell, hogy haladjunk! Úszni nem fog helyettünk más, de segít, ha a párunk is mellettünk szeli a habokat.
A párkapcsolat segíti spirituális fejlődésünket, ha nem akadálynak fogjuk fel, hanem a kiteljesedés útjának.
