Pálmai Dezső emlékére

                                                  

(1947-2012)

 

 

Hálás vagyok a Sorsnak, hogy tanulhattam a Mestertől. Az volt az egyik szertartása, hogy állítás előtt körbejárta a székeket. Gondosan megigazította őket, végigsimította a háttámlájukat. Reggeli beszédei felértek egy oldással. A hellingeri tanításokat életbölcsességei köré szőtte: finoman és egyszerűen, mindenki számára érthetően.

 

Neki köszönhetjük, hogy a neves külföldi előadók mellett magyar szakemberektől is tanulhattunk a Hellinger Intézet képzésén. Tisztelte a Régit és üdvözölte az Újat. Becsülte a zen bölcsességet és nyitott a spiritualitás felé, hogy minden hallgató szabadon megtalálhassa a maga útját.

 

A puszta jelenlétével hatott, szerettünk a fénye köré gyűlni. Éveken át meríthettünk tisztaságából, tengernyi tudásából. Szelídségre és emberségre nevelt minket tetteivel. Töretlen hite erőt adott nekünk. Egy alkalommal a golgotai jelenet (Jézus kereszthalála) nyílt meg a Mezőből, amit még ő is megkönnyezett.

 

Ugyanakkor teret engedett a vidámságnak is az állításokon. Egyszer Jób képviseletébe állított be, szemléltetésként néztünk rá a bibliai jelentre. Kicsi meglepődtem, hogy ilyen rövid lett az állítás és kicsúszott a számon, hogy: "Jóbból is megárt a sok!"

Köszönetet érdemel áldozatos munkájáért, amivel mások javát szolgálta. Erején felül adott, szerény hozzájárulásért. Segítőként ott voltam utolsó állításain. Még ekkor is fáradhatatlanul dolgozott, rendszerint este hét után végeztünk. Aztán a következő szerdán már nem tudott ott lenni...

 

Halála napján egy állításon vettem részt: a tanítványok csoportja egy réten gyülekezett. Megjelent közöttük egy Bölcs, aki mindegyiküknél gondosan megnézte, hogy milyen útravalót visz a tarsolyában. Nyugodt, elégedett mosollyal vett búcsút tőlük és felemelkedett az Égbe.

 

 

Nyugodj békében Dezső Bá!