Aki kiváncsi, hamar megöregszik. Aki túl sokat AGGódik, idő előtt AGG lesz.
Az áprlisi 28 fokos kánikulában láttam sok gyereket sapkában és pulcsiban. Üvöltöttek, folyt róluk a víz. De hát kell a gyerekre a sapka, mert április van...
Hollandiában 5-6 éves gyerekek már szülői felügyelet nélkül játszótereznek, bicikliznek 10 fokban is egy szál pólóban. A kisebbeket nem teszik fel a szüleik a játékokra, oda mehetnek, ahova egyedül fel bírnak mászni. Már a kezdetektől önállóságra nevelik őket, az iskolában azt tanulják, hogy egymást segítve, közös erővel oldják meg a feladatokat, és hogy merjenek kérdezni. Nem a lexikális tudás ra helyezik a hangsúlyt, hanem az összefüggések ismeretére, a logikus gondolkodásra. Az önbizalmukat azzal erősítik, hogy nap mint nap sikerélményhez jutnak.
A pályaválasztás nem a szülők döntik el a gyerek helyett. Otthon sem hallják nap mint nap, hogy „annyit aggódom miattad” „fiam úgysem fog ez neked sikerülni!” „és hogy fogsz ebből majd megélni?”
Itthon kétségkívül nehezebb az élet az anyagiak terén, nagyobb a létbizonytalanság. És néha azok sem mernek jobban élni, akik megtehetnék. Az értelmiségi fiatalok között előfordul, hogy bűntudatok van, amiért többre vitték, mint a kétkezi munkát végző szüleik.
Az államosítások, kuláklisták idején pedig számtalan tragédia történt (vagyonelkobzás, börtön), ezért sok család hitrendszerében él még a „pénz csak rosszat hozott a családunkra” mondat.
Azonban a megpróbáltatásoknak köszönhető, hogy a magyarok a jég hátán is megélnek. A külföldiek előszeretettel idézik a mondást, miszerint „magyar az, aki mögötted lép be a forgóajtón, de előtted ér át.”
Leleményességért nem kell a szomszédba mennünk, számtalan feltalálót adtunk a világnak.
Csupán a „balsors, akit régen tép” és „nekünk semmi sem sikerül” gondolatokat kellene elengedni...