A természeti népeknél az emberek, a növények, az állatok az Univerzum részeként összeköttetésben állnak egymással. Minden kapcsolódik mindennel, a cselekedetnek pedig következménye van. Az egyensúly, a harmónia fenntartására törekednek összefogó közösségben, hogy minél kevésbé ártsanak környezetüknek. Csak annyit vesznek el, amennyi a létfenntartáshoz elengedhetetlen.
A nyugati embereknél a természet legyőzése és a javak mértéktelen felhalmozása a cél, az egyéni szükségletek kielégítése bármi áron. Soha nem elég, az ami van.
Minél inkább eltávolodunk a természettől és mesterséges szellemi és anyagi táplálékot fogyasztunk, annál inkább eltávolodunk valódi természetünktől. Kétségbeesett harcot vívunk önmagunkkal és másokkal, mert kibillenünk az egységérzetet adó középpontunkból.
Ősvallásunk még a kozmikus eggyé tartozást hirdette, a bennünk lévő istenség felismerését hangsúlyozta. A férfi és a nő egyenrangú volt. Jézus tanításai sok rokonságot mutattak a keleti vallásokkal, ám ezeket az államvallássá emelt kereszténység eltorzította. A Teremtővel való közvetlen kapcsolat megszakadt, a spiritualitás szerepét idegen nyelvű rituálék és dogmák vették át.
Az egyház és a nyugati gondolkodás a nőket alárendelte a férfiaknak, a jin és yang harmóniája felborult. A krisztusi szeretet, a rászorulókon való segítés,az egymásról gondoskodás, a törődés, a békességre való törekvés helyett a vagyon felhalmozása, az erőszak, a természet és más népek leigázása, a hatalom megszerzése lettek az alapértékek.
A tudomány találmányok egész sorát adta ugyan az emberiségnek, a gépek és az új anyagok kényelmesebbé tették ugyan az életet, de a kiegyenlítő női energiák hiányában ezek az eszközöket egyre inkább pusztításra használta fel az emberiség.
A tudás nem párosult bölcsességgel, amit régen az idősek őriztek és adták tovább az új generációnak. Ma mások által eltartott nyugdíjasoknak tekintik az időseket, a fiatalság lett az értéke a saját halhatatlanságukról megfeledkezett embereknek.
A valóság felismerése helyett ál-értékek követésére buzdít a média, az alapvető emberi értékek háttérbe szorultak, mert azoknak nincs hírértékük. Önpusztító életet folytató hírességeket és felkapott ismeretleneket állítanak be példaképnek. A másokról való gondoskodás, az önzetlenség, az összetartás hirdetése helyett a minden áron való érvényesülés és az erőszak kultuszát éltetik. Felnagyítva a rosszat, túlzott félelmet keltenek negatív hírekkel az "oszd meg és uralkodj" elv alapján. Szabadság és önállóság helyett alárendelt függőséget alakítanak ki, a központi hatalom az értékadó. Függünk a munkaadótól, a segélyt és nyugdíjt adó államtól, a védelmet adó hadseregtől és karhatalomtól, a gyógyszerektől és orvosoktól, a feloldozást adó papoktól, az iskoláktól, tárgyaink nélkül pedig létezni sem tudnánk.
A vásárlási kényszerhez mesterségesen gerjesztik a vágyakat és a szükségleteket, ami folyamatos kielégületlenséghez és frusztrációhoz vezet.A luxustárgyak a valóságtól elrugaszkodott árakon hihetetlenül értékesnek tüntetik fel magukat. Egy-egy művészt felfuttatnak, miközben a valódi tehetségek alig jutnak reflektorfénybe. A siker és az ár az értékmérő.
Az anyagi és nem az anyagi-szellemi-lelki összhangja testesíti meg az értéket. De mit ér a vagyon ha egészségünk látja kárát? Ha másokat becsapva szerezzük meg? Ha megszerzése közben meghasonlunk önmagunkkal mert lelkünk és szellemünk ápolására nem jut időnk?
Az állandó tévézés és rádiózás helyett forduljunk befelé és figyeljük lelkünk rezdüléseit. Engedjük be a csendet, hogy meghalljuk a szeretet hangját. Menjünk ki a zöldbe! Olvassunk minél többet és olyan filmeket nézzünk, olyan zenéket hallgassunk, amik feltöltenek bennünket. Olyan szellemi közeget és közösséget keressünk magunknak ahol lelkünk megnyugvásra talál. És legfőképpen: tegyünk másokért!