Kell-e foglalkoznunk a karmával?




Asztrológus ismerősöm egy szóval elintézné a választ: nem. Van épp elég megoldandó feladatunk ebben az életben, miért kellene feltárnunk előző életeinket?

De mi van akkor ha egy jelenlegi probléma mögött karmikus ok rejlik?  Családállítás során néha túllépünk a felmenők családi rendszerén és egy előző életbeli szituáció jelenik meg a morfogenetikus mező közvetítésével.

Bár számos könyv írja le a Köztes Lét világát, regressziós hipnózisban is rengetegen számoltak be korábbi életekről, mégis hihetetlen élmény ezt saját bőrünkön megtapasztalni egy állítás során.

Mintha egy kis időre fellebbentenék a fátylat odafent, hogy bepillantást nyerjünk a Szellemvilágba.

Gyakran ez a karmikus minta nem csak az előző életekben bukkan fel újra és újra, hanem a családon belül  is továbbadják egymásnak a generációk. Ugyanis a  lélek megkeresi azt a családot, amelyik leginkább alkalmas arra, hogy ezt a karmát újra megtapasztalja és lehetőség szerint feloldja.

A földi létbe megszülető lélek nemcsak a szülőket választja ki, hanem a fizikai testet is.

Akár testi rendellenességet is választ magának a lélek, ha ez segíti tapasztalását.

Ha például mozgásképtelenné tett korábban valakit, most ugyanezt a szituációt az áldozat szemszögéből  újraélheti. A lélek vállalja, hogy például egy autóbalesetben lebénul. A korábbi áldozatból pedig lehet, hogy ebben az életben gázoló tettes lesz.

A földi inkarnáció előtt a lelkek megmerítkeznek a Felejtés folyójában, törlik korábbi emlékeiket, hogy ne hozzák magukkal a válaszokat az új élet feladatsorához.

A karma nem egy sorscsapás, nem megválthatatlan büntetés, hanem egy megoldandó feladat.

A haragvó Isten csak képzeletünkben él, az Univerzum éltető energiája a Szeretet.

Szenvedéseink oka, hogy a Szeretet áramlása elakad. Ebből alakul ki a harag és a fájdalom érzése.

Akár előző életbeli terheket hurcolunk, akár a mostani életünkben keletkezetteket:
önmagunknak kell tudnunk megbocsátani, hogy a feloldozást adó Szeretet- energiát képesek legyünk befogadni.