Már megszületni is nehéz,
a magzat nehezen engedi el a biztonságot és táplálékot adó anyaméh védett
melegét. Többnyire sírással fejezik ki elégedetlenségüket és félelmüket az
újszülöttek. Aztán gyermekként lubickolnak a szülői szeretetben és felnőttként
olykor nehezen engedik el a szülőket. Van aki nem akar felnőni és még 30 évesen
is a szüleinél lakik. Pénzét inkább sportkocsira költi otthonteremtés helyett,
bár az alufelnikkel és sötétített üveggel könnyen lehet hódítani, de a “menjünk
inkább most hozzád!” kifogás csak néhány
alkalommal működik. A fészekből való kirepülésnek megvan a maga rituáléja a
családállítások során. A felnőtt gyermek meghajlással kísérve megköszöni
mindazt, amit a szüleitől kapott. Tisztelettel és szeretettel kéri áldásukat,
hogy önálló életet kezdjen.
Néha a szülőről való
gondoskodás a kifogás arra, hogy a nő édesanyja mellett maradjon. Bár
külföldi ösztöndíjról álmodik az egyetem
alatt, de még a kisvárosból sem mer elköltözni
„szegény” anyja miatt. Lehet hogy férjhez megy és gyermeket szül, de az
elveszített lehetőség keserűsége egyre csak nő benne. Fokozatosan a férjét
kezdi el okolni és a váláson gondolkodik. Az már fel sem merül benne, hogy
anyjának ezzel nagyobb fájdalmat okozna, mintha elköltözött volna. Az állítás
során rátekinthetünk, hogy valójában ki is kapaszkodik kibe...
Van amikor egy felvett
szerepet nehéz elengedni. Ha egy nő például vezető beosztásban dolgozik, próbál
megfelelni a vállalati elvárásoknak és keményen férfimódra veszi ki a részét a
csatározásokból. Természetesen ivásban és gyorshajtásban sem akar alulmaradni a
férfi menedzsertársaival folytatott versengésben. A férje pedig egyre több időt
tölt a gyerekekkel, hiszen sokat túlórázik a felesége. Egy idő után már ő főzi
a vacsorát is, vezeti a háztartást. Aztán a feleség úgy érzi, hogy nem eléggé
férfias a partnere és egy erőt sugárzó, keményebb társra vágyik, akire
támaszkodhatna ... A családállítás segít megtalálni valódi önmagunkat és
elengedni a felvett magatartásmintákat, álarcokat.
A szakítás sokszor a
hiúságon ejt csorbát. Vannak férfiak akik nem tudnak beletörődni abba, hogy
“elveszítettek” egy nőt. Ha a felbontott jegyesség vagy a sokéves együttélést
követő válás után a nő megtalálja saját boldogságát, még akkor is próbálják
visszahódítani. Előfordulhat hogy az új partnerrel éppen mélyponton van a
kapcsolat, ezért a régi szép idők
emlékére rendezett vacsorát nosztalgiaszex követi. Gyakori taktika értékes ajándékokkal bombázni
a volt kedvest. Egy ruha még esetleg nem szúr szemet az új partnernek, de egy
kabriót már nem lehet egykönnyen kimagyarázni. Aki haragszik a volt feleségére,
éppúgy nem tudta elengedni. Lelke mélyén még nem tudott megbocsátani neki és a
haraggal leplezi valódi érzelmeit. Az új kapcsolat akkor lehet gyümölcsöző,
ha a régit sikerült lezárni és a felek szeretetben elválnak egymástól.
Az elengedés többnyire
azért olyan nehéz, mert félünk az újtól, a változástól. Vagy éppen kapaszkodót
keresünk benne, hogy ne kelljen a saját életünket élni. Léthazugságaink azonban
sötét felhőként beárnyékolhatják
mindennapjainkat és a rossz vagy meg nem hozott döntéseink miatt elkezdünk
hárítani és bűnbakot keresni egy idő után. A problémánk valódi, lelkünk
mélyén rejlő okára világít rá a családállítás azzal, hogy szembesít a valósággal. Akkor tudjuk csak igazán felvállalni a
felelősséget életünk alakulásáért, ha felismerjük és elismerjük azt, ami van.
