Gyakran felhangzik a kérdés női magazinokban, hogy a „jó lányok” miért választják előszeretettel párnak a „rossz fiúkat”? Fotómodellek rendre drog- és alkoholfüggő, agresszív rocksztárok karjaiban kötnek ki. Az ellentétek vonzzák egymást, szokták egy mondattal elintézni a kérdést.
Ez is lehet az ok, de gyakran előfordul, hogy többgenerációs mintát követve játssza el a nő a megmentő szerepét egy ilyen viharos kapcsolatban: „Majd én rendes embert faragok belőle” , „Mellettem ki fog gyógyulni a függőségeiből”, „Az én kedvemért meg fog javulni!”. A rendőrségi látleletek és a válóperes jegyzőkönyvek tanúsága szerint azonban ritkán következik be pozitív változás és idővel a „rossz fiúból” tettes lesz, a „jó lányból” pedig áldozat.
A „jó lányok” sokszor azonosulnak a női ősök múltbéli traumáival és a szenvedést választják, a „rossz fiúk” pedig elfojtják érzelmeiket: a férfiágról hozott fájdalmakra agresszióval és önpusztítással reagálnak. Mert beléjük meg azt nevelték, hogy: „ Milyen katona lesz belőled, ha folyton pityeregsz!” „Egy férfi nem beszél az érzelmeiről, az a gyengeség jele!”, „ A pénz számolva, az asszony verve jó!”. A „jó lány – rossz fiú ” kapcsolat függő viszony, a felek alá-fölérendelt helyzetben vannak. A tudattalanul átvett magatartásminták és az érzelmi béklyót okozó mantramondatok feloldásában segít a Hellinger-féle családállítás. A függőség és a fájdalom feltétel nélküli szeretetté alakul át.
Ha a férfi-nő közötti kapcsolat az egyenrangúságon és az oda-visszaáramló kölcsönös szereteten alapul, akkor az mindkét fél lelki fejlődését, felemelkedését segíti és a kiteljesedéshez vezet. Faludy György ír lenyűgözően erről szonettjében:
"Te vagy a tükör, hol magamra látok;
az ablak: abból nézem a világot,
s a labirintus: mindig benned járok. „
A táltostanítások szerint a nő az Égi tudást hozza le a Földre: az intuíciót, a megértést, a gyengédséget, a törődést és a másokon való segítést. A férfiak két lábbal a földön járnak. Ők feltalálnak, terveznek, újítanak, kutatnak. Rendszerekben és szabályokban gondolkodnak, törvényeket alkotnak. A nő útja a felemelkedéshez az, hogy a spiritualitás felől jusson el a rendek, törvényszerűségek felismeréséhez. A férfi pedig úgy tud kiteljesedni, ha a rendszerek korlátaiból kitekintve „szemellenző nélkül” meglátja a a természetfelettit.
Ezt a két utat szimbolizálja a karácsonyfára felfűzött arany és ezüstszál. Az arany (a Nap minőség) a férfi útja: lentről felfelé tekeredik, a Földről az Ég felé. A nőé (a Hold minőség) az ezüst: fentről lefelé halad, az Égből a Földre. A két út különböző, de egyformán értékes. A földi tapasztalatok begyűjtésével tudnak mindketten újra rátalálni a Fényre, amit a csillag alakú csúcsdísz jelképez a fenyőfán.
